| Mindig olyan húslevest próbálok főzni, amilyen a nagymamámé volt. Néha sikerül is valami hasonlót produkálnom, de nem mindig. Ez nem azt jelenti, hogy ha nem pont olyan, akkor nem is finom, csak mindig igyekszem azt az ízt elérni. Mivel otthon, gyerekkoromban a húsleves legtöbbször sertéshúsból és húsos karajcsontból készült, talán ezért szeretem a legjobban még ma is az ebből készült levest. Persze tyúkhúsleves is gyakran került az asztalra, de akkor még nem nagyon barátkoztam a szárnyasokkal a tányéron, mert hogyan lehetett volna megenni egy olyan tyúkot, amelyiket az ember kiscsirke kora óta ismert?
Ez a leves tulajdonképpen orjaleves, de mi ezt is csak egyszerűen húslevesnek hívjuk.
Húsleves
Hozzávalók:
1-1,5 kg húsos karajcsont
2 nagy sárgarépa
2 fehérrépa
1 hagyma
1-1 darab kelkáposzta, zeller, karalábé
1 paprika
1 chilipaprika
2 g. fokhagyma
egész bors
ételízesítő
só
pici babérlevél
sárfrány
A húst vagy a csontot hideg vízben teszem fel főni, mert így jobban kifő belőle az íz, a húslevesnél meg az a lényeg, hogy az ízanyagok a levesbe kerüljenek. Amikor felforr a víz, leszedem a habját, és csak ezután teszem bele a zöldségeket és a fűszereket. A só nagyobb részét ételízesítővel helyettesítem. Alacsony hőmérsékleten főzöm, mert ha forr, a leves zavaros lesz. Cérnametélttel az igazi.
Megjegyzés: a marhahúslevest is így készítem, meg a tyúkhúslevest is. Azt az igazi finom ízét a friss paprika adja.
| |
Böbe!
Köszönöm szépen.:)