| Emlékszem, hogy 20 évvel ezelőtt még elképzelhetetlennek tartottam az édes ízeket együtt a hússal. Nekem még az is furcsa volt, hogy a férjem alföldi rokonainál kompótot adtak savanyúság helyett a sült húshoz, mert nálunk az nem volt szokás. Aztán Finnországban találkoztam a lekváros hússal, Svédországban a citrommártásos marhahússal, aztán itthon is jöttek a kínai éttermek az édes-savanyú mártásaikkal, ma meg kimondottan szeretem a gyümölccsel készült húsételeket, azok közül is a citromosak a kedvenceim.
Mézes-citromos csirkemell
Csirkemell filéből szeleteket vágok, sózom, borsozom, majd Ráma margarinban mindkét oldalát hirtelen megsütöm. Öntök rá egy kis vizet, belenyomom egy citrom levét, 1-2 karika citromot is negyedekbe vágva (óvatosan kell bánni vele, mert könnyen megkeseredhet a szaft, ha túl sok citromkarikát teszünk bele), majd egy kis mézet is csurgatok bele. Lefedve párolom. Közben pótolom a levét és kóstolgatom, hogy elég savanyú-e, vagy elég édes-e, mert egyszerre kell lennie édesnek és savanyúnak, és érezni kell a citromhéj friss ízét is. Mire elkészül, besűrűsödik a leve, de nem hagyom, hogy nagyon karamellizálódni kezdjen.
| |
Kedves Laci!
Nem kell liszte mártani, véletlenül írtam a kép alá, már javítottam. Köszönöm, hogy szóltál.:)