Pontosan 20 éve annak, hogy a megjelent a Magyar konyhában az alábbi cikk.
Szerencsémre akkor épp Norvégiában éltünk, így az elsők között juthattam hozzá egy ilyen géphez. Néha sütöttem addig is kenyeret, de reggelenként friss kenyér illatára ébredni maga volt a csoda. Akkor még meglehetősen drága volt, de kb. 2 év alatt behozta az árát a drága norvég kenyér és az olcsó áram miatt. Csak 2 programja volt, a dagasztás és egy 4 órás kenyérprogram. Nem tudott süteményt keverni, lekvárt főzni, rövidebb-hosszabb idejű kenyereket sütni, mint a mai gépek, pláne nem nagy kenyereket készíteni, de még ma is működik és sokkal jobb anyagból készült, mint a mai gépek többsége.
Nyugdíjba küldtem, mert engem is elcsábított egy kétlapátos, sokprogramos modernebb gép, ami összehasonlíthatatlanul olcsóbb volt, mint a régi, de merem állítani, hogy a régi az egyszerűsége ellenére is jobb volt.
Megérdemli, hogy a kedvenc eszközeim között helyet kapjon.